Crespo

- Mi a legmeghatározóbb emléke a tavalyi világbajnokságról?
- Az Elefántcsontpart elleni nyitómérkőzés. Az a 90 perc jelentette a hosszú felkészülési időszak végét, és azt, hogy végre megkezdődött a régóta várt viadal. Egyedülálló érzés, amikor végre arra kell koncentrálni, amire évek óta készültél, és megpróbálod megvalósítani az álmaidat.

- Összességében miként írná le a 2006-os tornát?
- Csodálatos volt! Hihetetlen volt látni a zsúfolt stadionokat, valamint azt a többezer argentin szurkolót, akik átutaztak miattunk Európába. Mindannyian tudjuk, hogy otthon milyen rossz anyagi körülmények között élnek az emberek, és mégis nagyon sokan elkísértek minket Németországba.

- A vébén Miroslav Klose mögött és Ronaldo előtt második lett a góllövőlistán. Hogyan jellemezné ezt a két futballistát?
- Klose nem egyszerűen csak egy gólvágó, hanem a játék más elemeiben is kiváló, és azóta is folyamatosan bizonyítja képességeit. Mivel hazai pályán szerepelhetett a vébén, ez alighanem megduplázta a motivációját, mint ahogyan az egész német csapatét. Klose gólkirály lett, a németek pedig megszerezték a bronzérmet, és ez csak gratulációt érdemel. Ami Ronaldót illeti: mi olyat mondhatnék, amit még nem mondtak el róla? Diego Maradonát leszámítva ő a modern idők legjobb futballistája. Igazi példakép minden támadó számára, és minden csapatában kulcsfigura volt.

- Meglehetősen mozgalmas éve volt a tavalyi...
- Igen, nagyon sok mindenben volt részem. A Chelsea-vel sikerült megnyernem a Premier League-et, majd abban a szerencés helyzetben voltam, hogy játszhattam a világbajnokságon, végül pedig sikerült az Internazionaléhoz szerződnöm. Isten segedelmével mostanában jól mennek a dolgaim, meglátjuk, mit hoz az idény hátralévő része.

- Milyen fogadtatásra számított az Inter-drukkerek részéről, figyelembe véve, hogy nemrégiben az AC Milannál is megfordult?
- Az Inter szurkolói fantasztikusak voltak. Azt kell mondjam, hogy meg is leptek egy kicsit, mert tudtam, hogy a két milánói egyesület komolyan rivalizál egymással. De mind a két klubnál nagyon szívélyesen fogadtak, az Internazionale rajongóira sem panaszkodhatom, csodálatosan viselkedtek velem szemben.

- A dél-amerikai vb-selejtezők történetében senki sem szerzett több gólt önnel, a legnagyobb európai klubokban játszott. Mi a titka?
- Nincs semmilyen recept. Lényeges, hogy az emberben nagy legyen az elhivatottság, és szeresse a futballt, sőt, a sportot magát. És a szükséges technikai tudás mellett mentálisan is nagyon erősnek kell lenni, sohasem szabad feladni a küzdelmet. Ez mind szükséges ahhoz, hogy valaki világsztár legyen a labdarúgásban.

- Nem túlzás kijelenteni, hogy az európai és a dél-amerikai labdarúgást is jól ismeri. Meglepte, hogy az Internacional legyőzte az FC Barcelonát a klubvilágbajnokság döntőjében?
- A meglepetés nem annyira az Internacional győzelme volt, hanem az, hogy a Barca kikapott. Az sosem váratlan, ha egy dél-amerikai csapat legyőz egy európait, elvégre 2005-ben a Sao Paulo FC is nyerni tudott a Liverpool FC ellen. Úgy tűnik, az európai gárdák szenvednek a dél-amerikaiak ellen, noha papíron nagyobb sztárjaik vannak.

- Mit gondol arról, hogy Alfio Basile lett az új argentin szövetségi kapitány?
- Úgy vélem, hogy ez remek döntés volt. Ugyan már a spanyolok elleni mérkőzés előtt is meghívott a keretbe, de akkor sérülés miatt nem játszhattam, most a franciák elleni találkozón azonban már ott voltam. Mindig nagyon szívesen játszom a nemzeti csapatban. A lényeg az, hogy az ember rendszeresen szerepeljen a klubjában, jól is futballozzon, és a válogatottbeli szereplést se érezze kényszernek. Nálam ez a helyzet.

- Ugyan már hosszú ideje viseli a címeres mezt, még sohasem szerepelt Copa Américán. Ez változni fog 2007-ben?
- Miért ne? Tizenkét évvel ezelőtt debütáltam a válogatottban, de különböző okok miatt még nem játszhattam a kontinensviadalon. Volt, hogy az argentin válogatott el sem indult a tornán, volt, hogy egy évvel a vébé előtt a szakmai stáb úgy döntött, hogy a legjobakat pihenteti - a lényeg, hogy valami mindig közbejött. Az idei, venezuelai tornán talán másként lesz, majd meglátjuk, miként alakulnak a dolgok.

- Már három vébén is pályára lépett. El tudja képzelni, hogy még a 2010-es viadalon is szerepeljen?
- Bízom benne, hogy ott leszek. Most 31 éves vagyok, és három esztendő alatt sok minden történhet, de egyelőre jó erőben érzem magam. Ilyen hosszú időre nem lehet előre tervezni, de ha 2010-ben még mindig magas színvonalon játszom, akkor remélhetőleg figyelembe vesznek majd a válogatottban.

- Juan Sebastián Verón hazatérése után rögtön bajnokságot nyert az Estudiantesszel. Ön is tervez valami hasonlót, vagy még egy darabig marad Olaszországban?
- Nehéz kérdés. Néha úgy érzem, hogy szeretnék visszatérni a River Plate-be, ahol elkezdődött a pályafutásom, ugyanakkor annyira nagy rajongója vagyok az olasz labdarúgásnak, hogy ameddig csak bírok, a Serie A-ban szeretnék futballozni. A hazatérés lehetősége azonban mindig ott van a fejemben.

Forrás: www.fifa.com